Első rész - A nagy bejelentés

Újabb péntek este. Újabb buli a bandával. Szorosabban beleburkolózom a sálamba és a zsebembe süllyesztem a kezeimet, miközben megpróbálok lépést tartani a fiúkkal. Mosolyogva figyelem őket. Ahogy az apró Archie ugrándozva lépked Gus mellett, miközben megállás nélkül szövegel, valahogy egy nyugodt, türelmes golden retriever és egy állandóan pörgő, hangos csivava jutnak róluk eszembe. Ezért a gondolatért pedig biztosan fenékbe billentenének, de azért elmosolyodom a tudattal, hogy úgysem tudják mi jár a fejemben.

Meglehetősen hideg van, így áldom az eszemet, hogy a vastagabb bakancsomat vettem fel. November közepe van és a város már teljes ünnepi díszbe öltözött. Mindenki a Hálaadásra és Karácsonyra készül, habár nekem már a könyököm jön ki Deck the halls, mivel Archie az első lehulló falevél óta a karácsonyt várja.

-          Rachel, ha ennél is lassabban jönnél, a lajhárok sírva faggatnának a receptért! – kiált hátra az említett személy, miközben rosszallóan végigmér. – Még mindig haragszol a legutóbbi videó miatt? – kérdezi.

-          Nem Arch’! Életem legszebb élménye volt, hogy konzerv polipot ehettem, majd élő adásban hánytam a kétszázezer feliratkozód előtt. – vágom rá cinikus hangon.

-          Kétszázharmincháromezerötszázhatvankettő! – javít ki.

-          Csak ötszázhatvanegy. – felelem. – Én leiratkoztam. – vágok vissza, mire döbbenten a szája elé kapja a kezét.

-          Srácok! – szól közbe Gus békítő hangon, majd hozzánk lép és átkarolja a vállunkat. – Ne veszekedjetek! Azért jöttünk el, hogy jól érezzük magunkat! Ne felejtsétek el, hogy ez Tiffany nagy estéje! Bármit is jelentsen ez... – teszi hozzá.

-          Remélem nem egy újabb káposztaleves diétába kezdett bele. – horkan fel  Archie gúnyosan.

-          Azt mondta, hogy nagy bejelentésre készül. – emlékeztetem.

-          Akkor is Tiffanyról beszélünk. A nagy bejelentés nála annyit is jelenthet, hogy lecserélte a kedvenc rúzsát. – emlékeztet Gus.

-          Remélem legalább lesz pár cuki fiú a bárban ma este. – mondja reménykedve Archie. – A legutóbbi randim idején Hálaadáskor még az indiánokkal ünnepeltünk. – teszi hozzá sóhajtva.

-          Hallagass már te dráma királynő! – kiáltom. – Múlt héten randiztál! – emlékeztetem.

-          Egy kávére ültünk be a Starbucksba. – vágja rá. – Ha ez randinak számít, akkor fél New York megvolt már. – vonja meg a vállát, miközben a tükörképét tanulmányozza egy kirakatban.

-          Meg is volt! – jegyzi meg Gus. – Még mindig nem hiszem el, hogy egy pornószínésszel randiztál. – kuncog.

-          Most mi van? – kiáltja nevetve Archie. – A pornófilmek tök pozitívak. – jegyzi meg, mire értetlenül nézünk rá és egymásra. – Nincs benne háború, sem éhezés, természeti katasztrófa, gyilkosság, faji vagy nemi megkülönböztetés és a befejezés is mindig boldog. – magyarázza.

-          És te még csodálkozol, hogy a videóidat cenzúrázni akarja a Youtube. – csóválja a fejét Gus. – Alig várom már apád újabb bezsédét az ünnepi asztalnál arról, hogy « Archibald fiam, mikor fogsz végre megkomolyodni és mikor keresel valami rendes munkát a videózáson kívül ! » - szavalja Gus, Archie apját utánozva.

-          Hogy aztán egy életre olyan megkeseredett, karót nyelt aktakukac legyek mint ő? – sikítja Archie. – Többet keresek mint a bátyáim együttvéve. – emlékeztet. – Beválasztottak az elmúlt év száz legmeghatározóbb vloggere közé és még saját parfümöm is van. De mondta akár egyszer is, hogy büszke vagyok rád? Ó, nem! Egyszer sem! Még akkor sem, amikor aláírtam a szerződést a könyvemre.

-          A meleg kisfia otthagyta a jogi egyetemet, hogy Youtube guru és Instagram sztár legyen... ez minden republikánus, kertvárosi, harmadik generációs ügyvéd apuka álma. – bólogat Gus, mire majdnem felnevetek, Archie pedig kétségbeesetten néz rá. Pár pillanatig csendben bámulunk egymásra.

-          Kihagytad a kubai modell srácot, akit tavaly hazavitt karácsonyra. – szólalok meg halkan, mire mindketten kacagásban törnek ki. Összeszedjük magunkat, majd tovább megyünk. A bár már csak két saroknyira van.

-          Nyomorult egy ünnepi szezon ez. – állapítja meg Gus. – A három családi szégyenfolt, akik még szinglik is... – sóhajt. – Nem ugorhatnánk inkább rögtön a Szilveszterre? –  kérdezi mosolyogva. – Vagy maradjunk itt a városban! – ajánlja. – Ünnepeljünk együtt!

-          Te csak nem akarsz Mary néni szeme elé kerülni. – állapítom meg.

-          Egy kicsit unom már, hogy minden évben megkérdezi, hogy meleg vagy e még és mikor fogok játszani a West Side Storyban! – forgatja a szemét. Megértően bólogatunk.

-          Ki vele Rach’! Téged mivel szekálnak az ősök? – faggat Archie.

-          Ó tudod ! – legyintek. – Huszonöt éves vagy mikor lesz már egy komoly kapcsolatod. Az összes korodbeli lány férjhez ment már a szomszédságból, neked pedig még barátod sincs. – utánzom anyám hangját.

-          Nagyon sokat fejlődött a Jessicád! – állapítja meg Gus. – De az enyém még mindig jobb! – teszi hozzá, majd kegköszörüli a torkát. « Rachel! Mi ez a szörnyű maskara rajtad megint? Miért nem veszed fel a kardigánt és a gyöngysort amit a teleshopból rendeltem neked? » - utánozza anyámat, mire Archie-val nevetni kezdünk.

-          Lássuk be! A családtagjaink szörnyű emberek. – állapítja meg Archie. – Soha semmi nem elég jó nekik amit csinálunk. Szóval tudjátok mit? Én az idei ünnepi szezont ivással fogom tölteni és annyit eszem majd, hogy a Just Jared is megírja majd a hízásom történetét. – jelenti ki.

-          Sokkal elviselhetőbb lenne az egész, ha legalább nem lennénk szinglik. – állapítom meg.

-          Én imádok szingli lenni!  – jelenti ki Gus erőltetett vidámsággal.

-          Vettél egy férfi parfümöt,  amit a párnádra fújsz, hogy ne érezd magad egyedül. – emlékezteti Archie.

A fiúk tovább csipkelődnek, én pedig elnézően mosolyogva figyelem őket. Együtt nőttünk fel New Yersey egyik kertvárosában. Archie és én gyerekkori barátok voltunk. Mindig szívesebben babázott velem, mint hogy a többi fiúval játszott volna. Egyke voltam, ő pedig négy fiútestvér közül a legkisebb. Elválaszthatatlanok voltunk. Archie volt a legfőbb bizalmasom, a legjobb barátom és a testvér akit mindig szerettem volna. Befejeztük egymás mondatait és éjszakákon át pletykáltunk ruhákról, divatról és pasikról. Archie már egészen kicsi korától kezdve tudta, hogy a fiúkhoz vonzódik. Ezt a meglehetősen konzervatív családja nehezen fogadta el. Mindig a legjobb tanuló volt az osztályban, pontos, precíz, rendes, így nem is csoda, hogy felvették az egyik borostyán ligás egyetem jogi karára, hogy belőle is ügyvéd legyen, mint a családja többi férfi tagjából. Archie viszont két félév után otthagyta az egyetemet és inkább elment eladónak a Sephorába, miközben elkezdett Youtube videókat gyártani kozmetikumokról, parfümökről, arról, hogy épp mit vásárolt, hogyan készülődik reggel és mit csinál este, lefekvés előtt. Alig egy év alatt közel százezer feliratkozót gyűjtött, mostanra pedig az egyik legnépszerűbb vlogger lett belőle az államokban. De a hatalmas siker ellenére Archie ugyanaz a figyelemre és szeretetre vágyó fiú maradt, aki próbál kitűnni komoly bátyjai közül és mindent megtenne, hogy az apja végre büszke legyen rá.

Gusszal más a helyzet. Bonyolultabb. Legalábbis elmagyarázni bonyolult, számunkra roppant egyszerű. Gus volt az első barátom. Tizenhat évesek voltunk. Én a gimis színjátszócsoport kellékese voltam, míg Gus az iskola sztárja. A focicsapat kapitánya, a színjátszócsoport kulcs embere, diákelnök és az összes lány vágyálma. Az, hogy pont velem, a jelentéktelen kis Rachel Rossal jött össze, olyan volt, mint egy tündérmese.

Gus figyelmes, gyengéd és türelmes volt. Sosem viselkedett illetlenül. Nem olyan volt mint a többi korunkbeli tinédzserfiú, akik leginkább a kangörcsös kutyákra emlékeztettek. Sosem fogdosott, nem próbált meg besurranni a szobámba sötétedés után és nem tette ki a telefonja háttérképeként sem a fehérneműs fotómat. Bár néha azt kívántam, bár egy kicsit érdeklődőbb lenne. Ő és Archie akkoriban nem jöttek ki egymással. Gus gyűlölte Archiet és minden alkalmat megragadott, hogy piszkálhassa. Archie pedig meg volt róla győződve, hogy Gusnak valami sötét titka van. A titokra a szalagavatónk éjszakáján derült fény. Sok más tinédzserhez hasonlóan, mi is eldöntöttük, hogy ezen az estén szeretnénk elveszíteni a szüzességünket, természetesen egymással. Életem legfantasztikusabb estélye volt.  Az, hogy Gus barátnője voltam engem is népszerűvé tett. Bálkirállyá és bálkirálynővé koronáztak minket, majd az este további részében egymást ölelve lassúztunk. Gus egy egész lakosztályt bérelt ki egy elegáns szállodában és mindenről gondoskodott. Pezsgő, zene, gyertyafény, virágszirmok. Azon az estén meg voltam róla győződve, hogy ő lesz majd a férjem, hiszen nincs még egy olyan fantasztikus srác a világon, mint Gustav Swenson. Ügyetlenül, izgatottan, szégyenlősen estünk egymásnak. Egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy megálmodtam és kissé csalódottan aludtam el Gus karjában. Elmaradt a tüzijáték és a filmekben látott lepedőmarkolós extázis. De azzal nyugtattam magam, hogy idővel majd jobb lesz.

Én voltam Gus életében az első és utolsó nő, akivel ágyba bújt, ugyanis másnap reggel a fürdőszoba kövén kuporogva, hisztérikusan zokogva találtam rá. Ha behunyom a szemem, még mindig fel tudom idézni a pillantását, ahogy kimondta azt a mondatot, amit egy lány sem szeretne hallani a pasijától az első szerelmes éjszaka után.

-          Rachel... én... azt hiszem meleg vagyok.

Az érzélmek teljes palettája játszódott le bennem a következő napokban: undor, düh, elkeseredettség, kétségbeesés, szomorúság, hitetlenkedés.

Gus kétségbeesetten könyörgött, hogy ne mondjam el senkinek sem a titkát. Azt mondta, még nincs kész rá, hogy felvállalja a dolgot. Én pedig nem akartam az a lány lenni, aki a meleg sráccal járt. Így aztán kelletlenül belementem, hogy tovább színleljük a kapcsolatunkat. A szerelem amit éreztem iránta lassacskán kialudt így. Haragudtam rá, önzőnek tartottam és úgy éreztem, hogy elvett tőlem valamit. De ahogy elteltek a hónapok, leérettségiztünk, majd mindkettőnket felvettek a főiskolára a haragom is elpárolgott. Gus azt mondta, hogy most már szakíthatunk. Olyan szomorúnak és kétségbeesettnek tűnt ekkor, hogy megszakadt érte a szívem. Addig bele sem gondoltam, hogy mit élhetett át ezalatt a sok év alatt. Mennyi elfojtás, keserűség és szégyen halmozódhatott fel benne. Tudtam, hogy szeret engem, a maga módján és én szerettem őt. Épp ezért eldöntöttem, hogy nem hagyom magára.

Így aztán ez a nyár, amiről azt hittem, hogy életem legszomorúbb nyara lesz, a legcsodálatosabb lett. Archie és Gus végre összebarátkoztak. Váltig állították, hogy nem jönnek be egymásnak, habár én nem bántam volna, ha összejönnek. Archie rengeteget segített Gusnak és az egész nyarat hármasban töltöttük. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel mind a hárman New Yorkban tanulunk tovább, közös lakást fogunk keresni. A tanév kezdete előtt pedig Gus elmondta a családjának is, hogy a saját neméhez vonzódik. Gus édesapja fociedző volt, így természetesen nagyon rosszul érintette a hír. A mamája pedig egyenesen sokkot kapott. Hosszú, hosszú hónapok kellettek végül, hogy belenyugodjanak a helyzetbe. De az egész végül azt eredményezte, hogy Gus és Archie családja is összebarátkozott, így ettől kezdve minden ünnepet együtt töltöttünk.

Gus és én a Julliardra jártunk,  ő színészetet és zenét tanult, én pedig színháztörténetet, majd jelmeztervezést.  Az apám író volt, akinek egy könyvéből film készült, amit Oscar díjra jelöltek, ő pedig hatalmas karriert futott be ezzel az egy sikerrel. A rajongói istenként, de legalábbis zseniként tisztelték és mindent megvettek, amit írt, annak ellenére is, hogy az utóbbi tíz évben semmi értékelhetőt nem alkotott. De a könyve egyetemi tananyag lett, apa neve pedig rendszeresen szerepelt a keresztrejtvényekben. Ő és anyám teljesen boldogok voltak ebben az állapotban. Apám a saját kis világában élt, anya pedig remekül játszotta a híresség feleségének szerepét. Az egyetem elvégzése után ismét hármasban költöztünk tovább, ezúttal már egy nagyobb, fényűzőbb penthouse lakásba, amit Archie youtube-os karrierjének köszönhettünk. A csapatunk legújabb tagja Tiffany volt, aki sminkesként dolgozott a színházban. Harsány, nagyon szőke, saját elmondása szerint Marylin Monroe lelkével és a Milói Vénusz testével.

Így négyesben bukdácsoltuk végig a nagyvárosi élet és a fiatal pályakezdők mindennapjait. Valamelyikünk mindig szerelmes volt, valaki pedig épp szakított, de olyan még nem fordult elő, hogy mind a négyen egyszerre lettünk volna szinglik. Ez nyáron még jó mulatságnak tűnt, de ahogy beköszöntöttek az esős őszi napok, a hideg, hosszú esték, mindegyikünk egyre kétségbeesettebb lett.

Épp tegnap az ebédszünetünkben Tiffanyval beszélgettünk arról, hogy azt hittük, ennyi idősen már legalább komoly kapcsolatban fogunk élni.

-          Amikor az anyám huszonhat éves volt, én már kettő. – mesélte Tiff.  – Azt hiszem örökre szingli maradok. – sóhajtott.

-          Én is. – értettem egyet, majd nagyot haraptam a sonkás-majonézes szendvicsemből.

- Talán nekünk is leszbikusoknak kellene lennünk. – mondja elgondolkozva. – Összeházasodhatnánk. Meg Archie és Gus is.

-       Vagy én hozzámegyek Gushoz, te pedig Archiehoz. – felelem, mire nevetni kezd. – Gus neked már megvolt, igazán átengedhetnéd. – jelenti ki.

-        De Archie mellett nem tudok magassarkút viselni. – jelentem ki, mire még inkább nevetni kezdünk, inkább kínunkban. Felsóhajtok. – Szerinted mi a baj velem? Miért nem akar velem járni senki? – kérdezem kétségbeesetten.

-     Mert ostobák. – feleli Tiffany. – Gyönyörű vagy, okos, vicces és különleges. Nincs más magyarázat, mint hogy a férfiak ostobák. Az, hogy velem nem akar járni senki, még teljesen érthető is, elvégre nézz rá...

-          Tiff, te dögös vagy ! – ellenkezem.

-        Egy víziló mellett esetleg. – vágja rá fintorogva. – Senki sem akar kövér barátnőt. Még a kövér pasik sem. Tudod mit mondott nekem a legutóbbi randim? Hogy mellettem még kövérebbnek látszik. – magyarázza.

-          Mekkora bunkó! – csóválom a fejemet.

-          Remélem a ma délután után ismét találok magamban motivációt a fogyókúrára. – sóhajt.

-          Újra divatbemutatón sminkelsz? – érdeklődöm.

-     Fotózáson. Sok-sok xxxs-es méretű lányt, akik salátalevélen és sárgarépán élnek, mint a tengerimalacok. – fintorog. – De legalább ott lesz az én Angelom. – teszi hozzá álmodozó hangon.

Angelo volt Tiff plátói szerelme. Egy olasz modell fiú, aki legújabb Calvin Klein fehérneműplakátokon szerepelt.

-          Tényleg olyan jóképű, mint a fotókon? – kérdezem, felidézve a barnára sült, izmos mellkasát és az éjfekete szemeket.

-          Még annál is jóképűbb. – sóhajt. - És úgy hív : Bella Tiffany. Akárhányszor kimondja ezt, a szívem majd kiugrik a helyéről. – meséli.

-          Azt elhiszem.

Gus megkérdezi, hogy nem fázok-e és ez kizökkent a visszaemlékezésből. Azt felelem, hogy megvagyok, ő pedig átkarolja a vállamat. Péntek este a bár zsúfolt, de azonnal kiszúrom Tiffet az egyik asztalnál, talán mert harsányan kiabál és integet. Odaadom a kabátom Gusnak, míg Archie megkérdezi, hogy mit iszom. Megigazítom a hajamat, majd körülnézek, végül az órára pillantok. Kilenc múlt és még nincs itt. « Nyugalom, Rachel! Csak nyugodtan! »

-          Hol voltatok ennyi ideig ? – kiáltja Tiff, majd a nyakamba ugrik. – Rachel ez a felső nagyon állat! Mikor varrtad? – kérdezi.

-          Ma délután, próba közben, Robin Hood köpenyének maradékából. – mesélem. – Milyen volt a fotózás? – kérdezem.

-          Szuper!! – feleli eszelősen vihogva.

-          Mi az Husi, Angelo megint Bellának hívott? – kérdezi Archie, miközben lerak az asztalra négy sört.

-          Fogd be Archibald, ha nem akarsz egy újabb névtelen komment-áradatot a videóid alá. – vág vissza Tiff.

-          Srácok, elég! – csitítja őket Gus. – Tiff, elárulod, hogy mi az a fantasztikus hír, amit meg kell ünnepelnünk? – kérdezi. Tiffany elvigyorodik, majd bólint.

-          Férjhez megyek. – jelenti ki. Kis híján kiköpöm a sörömet.

-          Mi van? – sikítom. – Mégis kihez?

-          Angelohoz. – teszi hozzá. – Ma délután megkért. – magyarázza. Archie kacagni kezd.

-          Drágám, attól, hogy Bellának szólít, még nem akar elvenni. – jelenti ki Gus.

-          Nem viccelek, tényleg hozzámegyek feleségül. – bizonygatja.

-          Ez most olyan, mint amikor azt hitted a tikkelő szemű Media Markt eladó srácra, hogy állandóan rád kacsint? – kérdezem.

-          Viccelődjetek csak! – vonja meg a vállát. – De én jövő héten ilyenkor már Mrs. Angelo Italiano leszek, ti meg még mindig szinglik.

-          Jövő héten? – kérdezi Gus.

-          Italiano a vezetékneve? – kérdezi Archie ugyanekkor.

-          Nem tudom mi a vezetékneve, de megérdezheted tőle, ugyanis itt van. – feleli, majd újra integetni kezd. Felpillantok és ezúttal tényleg kiköpöm a sörömet.

-          Bella Tiffany! – kiáltja a srác, majd ölelésre tárja a karját.

Tiff felugrik és hozzá rohan, majd szájon csókolja. Az olasz pedig színpadiasan ledönteni a lábáról.

-          Mi folyik itt? Ez a kandi kamera? – kérdezi Archie döbbenten.

-          Vagy ez, vagy beletettek valamit a sörünkbe. – állapítja meg Gus.

-    Srácok, ő itt az én Angelom. – mutatja be Tiff. A fiú olaszul kezd magyarázni, majd mindegyikünket egyesével megölel.

-          Te lenni Bella Rachel ! – vigyorog rám, majd a mellkasához szorít.

-          Igen. Hello! – préselem ki magamból. – Hű de izmos vagy ! – teszem hozzá.

-          Az bizony. – vigyorog rá Archie, mire belerúgok az asztal alatt, ugyanakkor amikor Gus is.

-          Én vagyok itt az egyetlen, aki valamiféle magyarázatra vár ezzel az egésszel kapcsolatban? – kérdezi Gus szigorúbban.

A jegyespárra pillantunk, akik végül helyet foglalnak. Végül Tiff, Angelo gyakori közbevágásával elmeséli, hogy Angelonak lejár a vízuma és elutasították a letelepedési kérelmét, de ha most visszamegy Olaszországba, akkor elveszíti a szerződését így sürgősen meg kell házasodnia, hogy megkapja a zöldkártyát.

-          Ti teljesen megőrültetek? – sikítom. – Ezért akár le is csukhatnak ! – sziszegem.

-          De nem fognak! Mindenkinek azt mondjuk, hogy nagyon szerelmesek vagyunk. – bizonygatja Tiff és még szorosabban hozzábújik Angelohoz.

-          Si, én szeretem Tiffany ! – bólint a modell fiú.

-          Titeket az Isten is egymásnak teremtette efelől nem is lehet kétség. – bólogat Archie.

-          Tiffany gyönyürű mint az én mamma. – magyarázza Angelo, mire Gus a homlokát kezdi dörzsölni.

-          De tudjátok, hogy állandóan a nyakatokra fognak járni? Összze kell költöznötök és minket is ki fognak hallgatni, hogy valóban együtt vagytok e. – magyarázom.

-          Igen és ti majd falaztok nekünk. – jelenti ki Tiff.

-          Ó nem! – kiált Archie. – Nem, nem, nem, nem, nem! – csóválja a fejét. – Én nem mehetek börtönbe Kisanyám! Nézd ezt az arcot. Azért néz ki így, mert naponta nyolc féle krémmel és hat féle szérummal kezelem. És vegán vagyok. Lefogadom, hogy a börtönben nincs vegán kaja.

-          Vegán a segged. Akkora hamburgert ettél indulás előtt mint a fejed. – vágom rá.

-          Nyolcvan százalékban vagyok csak vegán. – volnja meg a vállát.

-          Mi van a hatalmas tejes turmixszal amit délután ittál ? – kérdezi Gus.

-          Akkor legyen ötven. – vágja rá. – A lényeg : én nem fogok zöldkártyacsalásért börtönbe menni.

-          Ha veled akarna megházasodni, lefogadom, hogy még a halálsort is bevállalnád. – vág vissza Tiff.

-          Az más! De ebből nekem mi hasznom lesz? – kérdezi Archie.

-   Gucci divatbemutató, első sor. – feleli Tiff rezzenéstelen arccal. Archie egy pillanatra elgondolkodik.

-          Én leszek a tanúd! – sikítja végül.

Persze a végén mind beadtuk a derekunkat. Hogy is mondhattunk volna nemet Tiffnek? Bár voltak félelmeim, hogy ő nem fog épségben kijönni ebből a színjátékból, mert fülig szerelmes az olasz bikába. Azt pedig tudtam, hogy ha valakit viszonzás nélkül szeretsz, akkor nem szabad közel engedned magadhoz, mert úgyis te húzod a rövidebbet.

Amikor megpillantom, elakad a lélegzetem. Gus azonnal észreveszi az arcomon a változást, majd amikor megérti ennek okát, csak a fejét csóválja.

-          Ó, remek!- sóhajt.

-      Mi az? – kérdezi  Archie, majd körülnéz. – Rachel, kérlek mondd, hogy holnap nem négy személyre kell reggelit csinálnom?!– fordul felém kétségbeesetten.

-       Neeem! – csóválom a fejemet. – Végeztem vele! – jelentem ki határozottan. Ekkor rám pillant, én pedig úgy érzem, hogy azonnal lángra lobbanok. – Én... én... – dadogom, majd felpattanok a székemből.

-          Rachel! – Gus hangja rosszallóan cseng, de már nem érdekel semmi.

-          Kérdezd meg tőle, hogy palacsinta és bacon jó lesz e reggelire! – kiabál utánam Archie.

Hallom, hogy Tiffany is mond valamit, de nem is figyelek rá, mert csak őt látom. Száznyolcvanöt centiméternyi barna hajú, kék szemű, gödröcskés arcú színtiszta halálos méreg. Én pedig eldöntöm, hogy ma este újra meg akarok halni.