Ötödék rész - A titkos hódoló

Másnap munka után még bent maradok Tiffel a színházban. Az üres öltözőben üldögélünk, kakaót iszunk és svájci csokoládét eszünk. Arról panaszkodik, hogy esélye sincs fogyókúrázni, mert Angelo minden nap tésztavacsorával várja haza. Elmesélem neki a tegnapi kávézást a szexi rendőrrel és az sms-t.

-          Tönkretettél... – ismétli meg, miután már harmadszorra olvassa fel hangosan az üzenetet. – Anyám... ha nekem valaki ilyet írni. Bár Angelot sem kell félteni. Tegnap például azt kmondta, hogy a combjaim között szeretne meghalni. – meséli, mire félre nyelem a csokibombont. – Nem lehet, hogy mégis Ollie írta? – kérdezi.

-          Kizárt. Szerinted úgy festett szombaton, mint aki tönkre van téve? – kérdezem keserűen.

-          Hát azért látszott, hogy bosszantja hogy másik pasival vagy. – jegyzi meg. – Mi van a másik pasival? Danny, ugye? – kérdezi. – Az, aki inkább téged tett tönkre. – jegyzi meg, majd rám kacsint. Hozzá vágok egy bonbont, ő pedig nevetni kezd.

-          Ugyan már! – felelem. – Az a srác, ha lehet még rosszabb mint Ollie. És különben sem adtam meg neki a számomat. – magyarázom.

-          És a könyvesboltos pasi? Van tagsági kártyád, így tudhatja a számodat! – emlékeztet.

-          Tiff, az a szegény pasi legszívesebben eltűnt volna a föld színéről amikor randizni hívtam. – forgatom a szememet. – Nem tudom elképzelni, hogy az ajkaimról álmodozna. – teszem hozzá keserűen. – És honnét tudjuk egyáltalán, hogy pasi írta az üzenetet. Lehet, hogy egy nő. – vetem fel.

-          Lehet, hogy az a leszbi balett táncos volt. – vágja rá izgatottan.

-          Nem, Tiff! Ez csak egy eltévedt üzenetet. Egészen biztosan nem nekem szánták.  – sóhajtok lemondóan. - Jöttök hétvégén a bárba az első karácsonyi zenés buliba? – váltok témát.

-          Naná! – feleli izgatottan.

Halk kopogás hallatszik az ajtón és az idős portás kukucskál be.

-          Elnézést a zavarásért hölgyeim, de egy fiatal biztosúr van itt és Rachellel szeretne beszélni. – magyarázza.

-          Egy...rendőr? – kérdezem és gyorsan lenyelem a csokoládét, ami a számban van. – Basszus... – suttogom.

-          Ez biztosan szexi-őrmester! – kiáltja izgatottan, mire gyorsan a szájára tapasztom a kezemet.

-          Shhh! – csitítom. – Ööö... – a portáshoz fordulok. – Egy perc és megyek. – üzenem. – Hogy festek? A hajam nagyon gáz? – kérdezem. Tiff érthetetlen hangokat ad ki, így gyorsan elveszem a kezem a szájáról.

-          Csinos vagy! – biztat. – Gyorsan, egy kis ajakpoló... – jegyzi meg és bekeni a számat vaníliás ajakbalzsammal. – Tessék, fújd be magad. – a kezembe nyom egy üveg parfümöt. – Angelotól kaptam. – magyarázza. Gyorsan magamra fújom a parfümöt. – Mehetsz. – állapítja meg.

Nagy levegőt veszek és kilépek a folyosóra. Jake ott álldogál, két papírpoharas kávéval a kezében. Ismét az egyenruhája van rajta és olyan jól néz ki, hogy majdnem elolvadok.

-          Bocs hogy megint így. – jegyzi meg. – Most végeztem a munkával és említetted, hogy itt dolgozol. – magyarázza. – De tegnap nem sokat beszéltél a munkádról, így gondoltam folytathatnánk ott ahol abbahagytuk. –ajánlja, és felém nyújtja az egyik poharat. Mosolyogva elveszem.

-          Ha ettől jobban érzed magad, felvehetem Lady Mariann jelmezét és akkor mindketten munkaruhában leszünk. – felelem, mire nevetni kezd.

-          Csak akkor, ha lehetek én Robin Hood. – válaszolja.

Kiderül, hogy gyakran kíséri a nagymamáját színházba, így meglehetősen jól ismeri a darabokat. Ezekről beszélünk egy kicsit, miközben átsétálunk a parkba. Olyan magas és jóképű és olyan eszeveszetten jól mutat az egyenruhában, hogy minden nő megbámulja, de ő nem is törődik ezzel.

-          Hétvégente is dolgozol? – érdeklődik.

-          Néha. – felelem. – A legtöbb előadás hétköznap van, hétvégente csak este dolgozunk. – magyarázom.

-          És... – kezdi, majd rám pillant. – Nincs senki, aki magának akarná a szombat estéidet? – érdeklődik.

-          Hát, a két meleg barátomon kívül nincs. – felelem mosolyogva, mire bólint.

-          Szóval, arra gondoltam, hogy mivel ezen a hétvégén éjszakai műszakban dolgozom és te azt mondtad, hogy hétfőn általában szabad vagy, volna e kedved eljönni velem korcsolyázni? – kérdezi.

-          Ez úgy hangzik mint egy randi. – jegyzem meg vigyorogva.

-          Szerintem már ez is egy randi. – állapítja meg, mire hevesebben kezd dobogni a szívem.

-          Hát, jobb ha tudod, hogy iszonyú béna vagyok a jégen. – figyelmeztetem.

-          Türelmes leszek. – ígéri.

A park mesebeli látványt nyújt a hóban és most, hogy tisztáztuk, hogy ez egy randi, az egész nagyon romantikusnak hat. Szinte egy filmben érzem magam, amikor itt sétálgatunk, pláne amikor a kezünk egy pillanatra összeér, ő pedig megfogja az enyémet. Úgy érzem el  fogok ájulni. Rá pillantok és ő is engem néz, majd közelebb hajol.

-          Szia Rachel! – összerezzenek az ismerős hangtól. Megfordulok és meglátom Ollie-t a barna hajú lánnyal a bárból.

-          Oliver! – hidegen üdvözlöm. Pár pillanatig farkasszsemet nézünk. A barna hajú lány célzésképpen köhint egyet.

-          Ó, ő itt Kristin. Egy ismerősöm. – mutatja be.

-          Szia! – üdvözlöm. Ő fanyarul bólint. – Rachel vagyok mi Oliverrel... – azt akarom mondani, hogy a bárból ismerjük egymást, de Ollie megelőz.

-          Régebben együtt jártunk. – vág közbe Ollie, mire döbbenten nézek rá.

-          Ez azért túlzás. – jegyzem meg, amire nem válaszol semmit, csak végigméri Jake-et, majd a pillantása elidőzik az összekulcsolt ujjainkon.

-          Ő itt Jake. – mutatom be.

-          A pasija. – jelenti ki Jake, mire Ollie felnevet.

-          Mi lett a szombati sráccal? – kérdezi, mire legszívesebben belenyomnék az arcába egy hógolyót. – Mindegy, nem akarom elrontani a randitokat. – teszi hozzá gúnyosan. – Menjünk! – jelenti ki, majd barna hajú lányra pillant, aki meglehetősen irritáltnak tűnik.

-          Basszus. – suttogom magam elé, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. Jake lassan elengedi a kezemet és szinte érzem, ahogy a pillantása égeti a bőröm.

-          Ex pasi, szombati srác... – sorolja némi humorral a hangjában.

-          Én... tudom, hogy mit gondolsz most, de hidd el, ő egyáltalán nem volt a pasim. – mentegetőzöm. – Találkozgattunk és aztán véget vetettem a dolognak, most pedig ilyen... – a megfelelő szót keresem.

-          Féltékeny? – kérdezi mosolyogva. Döbbenten pislogok rá.

-          A szombati srác... – folytatom a magyarázkodást, mire közelebb lép és a számra simítja a mutatóujját.

-          Nem is ismertük egymást még szombaton, nincs okod magyarázkodni . – feleli mosolyogva. – Én is sokat randiztam. – vallja be. – De egyikük miatt sem voltak álmatlan éjszakáim. És egyiküket sem akartam azonnal viszont látni. – teszi hozzá, miközben végigsimít a számon. – Nem érdekel a múltad, amíg én vagyok az egyetlen a jövődben. – suttogja, majd szájon csókol.

Az ajkai hűvösek és kávé ízűek, én pedig úgy érzem, hogy ez az egész csak álom lehet. A nyakába kapaszkodom, miközben ő közelebb húz magához. Amikor az ajkaink szétválnak, mosolyogva pillant le rám.

Jake hazakísér és egy újabb csókkal búcsúzunk el egymástól. Megígérte, hogy holnap ismét megvár munka után. Miközben mosolyogva nézek utána, meghallom Archie hangjára hátam mögött.

-          Velem ilyen miért nem történik? – sikítja.

Megfordulok. Ő és Gus táskákkal felpakolva állnak a járdán. Gus döbbenten bámul Jake után.

-          Mondj el mindent! – sürget.

Odafent a pizzára várva elmesélem nekik az egészet, attól kezdve, hogy Jake megjelent a színháznál délután. Az Oliver résznél mindketten kiakadnak, a csóknál pedig elragadtatással hallgatják az élménybeszámolómat.

-          Nos, szívesen. – jegyzi meg Gus mosolyogva. Értetlenül pislogok rá.

-          Hát… tudjátok, amikor kívántunk a varázssütitől, én azt kívántam, hogy találkozz egy állati dögös, szuper jófej egyenruhás pasival, aki egy csapásra beléd szeret majd. – meséli. – És itt van! Magam sem hiszem el, de bejött! – állapítja meg. Tátott szájjal pislogok rá.

-          Ez nem fair! – sikítja Archie. – Én azt kívántam, hogy jöjjön össze egy dögös, szexi milliárdossal. Hol van ő? – kérdezi felháborodva.

-          Ezek szerint a sütit nem lehet átverni. – jegyzem meg. – Mert én azt kívántam, hogy Könyvesboltos-John, a hozzám leginkább illő pasi szeressen belém, de nem nagyon akar epekedni utánam. – jegyzem meg. – Te tényleg azt hiszed, hogy ez a kívánság miatt van? fordulok Gushoz.

-          Hát, egy kicsit azért gyanús, hogy ezt kívántam és erre itt van ő. A legdögösebb zsaru akit csak el lehet képzelni. – vágja rá.

-          Tényleg baromi helyes. – ért egyet Archie. – Ha ezt tudom, nem rád pazarolom a kívánságomat. – sóhajt bosszankodva.

-          Ha ezt tudom, magamnak kívántam volna egy szexi zsarut. – jelenti ki Gus.

-          De most komolyan srácok, nem hiszem el, hogy rám használtátok el a kívánságotokat. – jegyzem meg a könnyeimmel küszködve.

-          Édesem, nagyon szeretünk. És olyan szomorú voltál mostanában. – magyarázza Archie.

-          Igen, csak azt szeretnénk, hogy boldog legyél. – ért egyet Gus. – De ha szexi-őrmesternek van egy hasonlóan szexi meleg haverja, akkor stipi-stopi az enyém. – teszi hozzá, mire mindketten felnevetünk.

Üzenetem érkezik, így félrevonulok elolvasni, amíg a fiúk filmet keresnek a vacsora mellé. Nagyot nyelek, amikor meglátom, hogy Oliver írt.

„Ezek szerint mégsem gondoltad komolyan velem, ha ilyen gyorsan találtál valaki mást.” – írta. Mérgesen kezdem beírni a válaszomat.

„Te egyáltalán nem is gondoltad komolyan velem. Egyébként csinos az új ismerődöd.”  - szól a válaszom.

„Esélyt sem adtál, hogy eldöntsem. „ – érkezik a válasz.

„Négy hónapod volt eldönteni. „ – írom neki. Erre nem reagál semmit, nekem pedig már elment az étvágyam.

-          Itt a kaja! – kiáltja Gus, majd ajtót nyit.

-          Remélem most nem spóroltak a kék sajttal. – jegyzi meg Archie.

-          Téves riasztás! – szól hátra Gus. – Rachel, megint csomagod jött. – szól hátra.

-          Mi? – kérdezem döbbenten. Gus ezúttal egy egészen apró dobozt tart a kezében. Elveszem tőle, majd forgatni kezdem. Ezen sincs feladó.

-          Nyisd ki! – sürget Archie türelmetlenül.

Kibontom a dobozt. Egy selyempapírba csomagolt hőgömöt rejt. Gyönyörű, mesterien kidolgozott darab hegyekkel, alpesi házakkal és hógolyót dobáló, színes ruhás gyerekekkel. Álmulva figyelem.

-          Whao! – jegyzi meg Gus.

-          Ez gyönyörű! – sóhajt Archie.

-          Srácok, ez borzalmas! – kiáltom. – Ezek a csodás ajándékok valaki másnak vannak szánva és én kapom meg őket. Még csak vissza sem tudom küldeni. – állapítom meg.

-          Mi van ha Neked szánták? – kérdezi Gus.

-          Ugyan már! – csúnyán nézek rá.

-          Lehet, hogy Oliver az. – mondja Archie. Már nem tudom mit higgyek. Az ágyam mellé teszem a hógömböt és aznap este azt bámulva alszom el.

Másnap reggel nehezen ébredek. Oliverrel álmodtam, Azt hogy a Central Parkban hógolyózunk. Olyan boldog, olyan élethű álom volt, hogy csalódottan veszem tudomásul a valóságot. A teelfonomra pillantok és két olvasatlan üzenet fogad. Az egyik Jake-től jött.

„Jó reggelt Lady Mariann! Robin Hood alig várja, hogy újra elrabolhasson. „

Mosolyogva kezdek gondolkodni a válaszon, miközben megnyitom a másik üzenetet. Meglepetésemre ugyanaz a szám, amiről az első ismeretlen üzenet érkezett.

„A szemeid álmomban is kísértenek.”

Nagyot nyelek és egy pillanat alatt elfelejtem Jake üzenetét. Most mit tegyek? Visszaírjak? Felhívjam? Idegesen mászkálni kezdek a szobába, miközben már tényleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Először az ajándékok, aztán az üzenetek... valaki szórakozik velem? Lehetséges, hogy ugyanaz az ember küldi őket? Akaratlanul is Ollie-ra gondolok. Eszembe jut, ahogy tegnap viselkedett, aztán kérdőre vont. Gondolkodás nélkül felhívom.

-          Igen? – a hangja meglepetten cseng.

-          Te küldözgetsz nekem mindenféle ajándékokat és üzeneteket? – kérdezem mindenféle köntörfalazás nélkül. A vonal végén döbbent csend a válasz.

-          Ó, ezek szerint van egy harmadik vetélytársam is. – állapítja meg. – Szuper.

-          Szóval nem te vagy az? – kérdezem meglepetten.

-          Rachel mostanában egy picit furán viselkesz így sok mindent gondolok rólad, de az nem szerepel közte hogy ajándékokkal halmozzalak el. – feleli.

-          Hát... – nagyot nyelek. – Akkor bocs, hogy raboltam az idődet. – jegyzem meg.

-          Várj egy kicsit! – kéri. – Lehetne, hogy... találkozzunk és beszéljünk? – kéri.

-          Mégis miről akarsz beszélni Oliver? – kérdezem unottan. – Négy hónapig kerülgettük egymást. Állandóan leráztál és nyilvánvaló, hogy ezalatt az idő alatt másokkal is találkozgattál. – sorolom. – Egyszerűen elég volt. – teszem hozzá a könnyeimmel küszködve. – Én csak egy rendes pasit akarok végre, aki az ágyon kívül máshová is hajlandó menni velem és aki számára nem csak egy ismerős vagyok. – jegyzem meg. Ollie felsóhajt.

-          Egy barom vagyok. – állapítja meg. – Bárcsak... – kezdi, majd elhallgat.

-          Kérlek, Ollie! – kérem. – Hagyjuk ezt! Éljük tivább az életünket, mintha... mintha nem is ismertük volna egymást. – javasolom. Nem felel semmit. – Most mennem kell! – teszem hozzá, miután még mindig nem felel.

A délutánt Jake-el töltöm, ami felvidít egy kicsit. Megint sétálunk a parkban, hotdogot eszünk és megetetjük a kacsákat, aztán elkísérem az állatmenhelyre és kutyát sétáltatunk. Ő a legkedvesebb, legsegítőkészebb srác akit ismerek. Nagy családból származik, öt testvére van, akiknek már mind vannak gyerekeik és saját elmondása szerint ő is legalább ennyi gyereket akar majd. Sokat csókolózunk és idétlenül mosolyogva bámulunk egymás szemébe. Búcsúzáskor azt mondja, hogy alig várja a hétfőt és én is hasonlóképp érzek. Aznap este átállítom a facebook profilomat egyedülállóról kapcsolatban lévőre. Gus az első aki likeolja.

Szombaton karácsonyi zenés buli van a bárban. Egy szűk piros ruhát veszek fel, fekete csizmával és fehér műszőrme bundával, mire Archie megjegyzi, hogy olyan dögösen festek, hogy kezdi kétségbe vonni a szexualitását. Ő és Gus pajzán rénszarvasos pulcsiban nyomulnak ma este, míg Tiff és Angelo cuki manópárnak öltözik. Indulás előtt küldök egy fotót magamról Jake-nek. A válaszára várok, amikor új üzenet érkezik az ismeretlen számról.

„Számolom a perceket, amíg ma este végre újra együtt leszünk.” – írja.

Nincs időm ismét kétségek között vergődni, mert a többiek türelmetlenül várják, hogy elinduljunk. Út közben elmesélem nekik az újabb üzenetet. A csapat egyik fele meg van róla győződve, hogy Ollie áll az üzenetek mögött, míg Gus és Angelo szerint tévedésről van szó és fel kellene hívnom azt a telefonszámot, hogy tisztázzam a dolgokat.

Érkezés után rögtön egy bögre tojáslikőr puncsot nyomnak a kezembe, a bár előtt pedig sorban állunk sült gesztenyéért. Gus a Santa Baby-t énekli, mi pedig nevetgélve hallgatjuk.

Ma is rengetegen jöttek el és a sok borzalmasan ízléstelen karácsonyi pulóvert viselő, télapónak, manónak, Grincsnek és rénszarvasnak öltözött ember látványa engem is feldob. A három bögre puncs, amit megittam már csak a ráadás.

-          Még van képe idejönni? – kiált fel Tiff döbbenten.

-          Szivikém én mondtam, hogy ő írja az üzeneteket. – jegyzi meg Archie. Körülnézek és észreveszem Olivert.

A máskor mindig eszelősen jóképű, bohém eleganciájú Oliver most borostás és karikás szemű. A tekintete kétségbeesett, amikor rám néz. Egy gazdátlan kölyökkutyára emlékeztet és szeretném magamhoz ölelni, de gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot.

-          Idejön! – visítja Tiff.

-          Ó nem! Nem, nem nem! – Archie elé áll, Ollie oedig türelmetlenül néz le rá. – Nem haver, ennek vége, elhalasztották, lemondták, lemaradtál róla... – sorolja. – Arra van az ajtó! – teszi hozzá és az ajtó felé int.

-          Arch! – szólok közbe.

-          A pasija zsaru! – jegyzi meg Tiff.

-          Mit akarsz Ollie? – kérdezem, amikor a többiek végre odébb állnak. Magunkon érzem a pillantásukat.

-          Gyönyörű vagy! – jegyzi meg, mire érzem, hogy forróság árasztja el a testemet. Már el is felejtettem, hogy milyen hatással van rám. – Én nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. – mondja végül. Döbbenten nézek rá.

-          Szóval bevallod, hogy te külted az üzeneteket? – kérdezem.

-          Nem. – feleli. – Nem küldtem semmilyen üzenetet. – teszi hozzá. Irritáltan felsóhajtok. – Kérlek, beszéljünk! – kéri és a pillantásától olvadozni kezdek. Próbálom összeszedni magam és elutasítani, de nem visz rá a lélek. – Amíg a sorsomról döntesz, nem táncolunk? – kérdezi. Ekkor jövök rá, hogy a Last Christmas szól. – Csak egy tánc! – ígéri. Felsóhajtok.

-          Ne már! – hallom, ahogy Archie túlkiabálja a zenét. – Valaki hívja az ördögűzőt!

Miközben táncolunk, mindent elfelejtek. Elfelejtem, hogy szórakozott velem és kihasznált. Elfelejtem a sok lerázást, a lemondott randikat, az eltűnéseket, a sok nőismerőst és a millió alkalmat, amikor csalódást okozott. Csak az számít, hogy most itt vagyunk együtt és magához ölel. Nem érdelek még szegény Jake sem. Csak az számít ahogy Oliver rám néz.

-          Nem lépünk le? – suttogja a fülembe. A számba harapok és kézen fogom.

Miközben átvágunk a tömegen, egy lány odakiabál neki.

-          Szia Oliver! – integet.

Megtorpanok, Oliver pedig aggódva néz vissza rám. Lassan elengedem a kezét és felsóhajtok.

-          Rachel... - kezdi, de csak a fejemet csóválom.

-          Nem! – rázom meg a fejemet. – Nekem ez nem megy. – teszem hozzá. – Kérlek, hagyj! – kiáltom, amikor mondani akar valamit.

Visszasietek a többiekhez, akik sajnálkozva néznek rám az asztalunknál ülve. Gus elém tol egy újabb bögre puncsot, de csak a fejemet csóválom.

-          Kicsit megöltem a bulit ugye? – kérdezem könnyes szemmel.

-          Haza akarsz menni? – kérdezi Tiff.

-          Dehogyis! – vágom rá. – Csak kell pár perc, amíg... összeszedem magam. – jelentem ki.

A többiek megértően bólintanak. Tiff és Angelo táncolnak, Gus halkan énekelget, Archie pedig egy ingyenes újságot lapozgat. Írni akarok Jake-nek, hogy megkérdezzem mikor végez. Lelkiismeret furdalásom van, amiért képes lettem volna lelépni Ollieval. Nagyot nyelek az újabb üzenet láttán.

„Hol vagy, Hercegnőm?”

Szó nélkül felugrom, hogy kimehessek az utcára, távol a hangos vendégektől és a zenétől.

-          Rachel! Ezt nem fogod elhinni, nézd ki van ezen a képen! – kiabálja utánam Archie, de nem érdekel.

A fülemhez szorítom a telefont és kilépek az utcára. Odakint megint havazik. Kicseng. Annyira arra koncentrálok, hogy felveszi e valaki a telefont, hogy először meg sem hallom a csengőhangot. De egyre közelebbről szól. Megszakítom a vonalat és a telefoncsörgés is abbamarad. Reszketve fordulok hátra,  miközben a szívem a torkomban dobog, hogy vajon kivel találom majd szembe magam. Danny ragyogó kék szemeit pillantom meg, ahogy előttem áll mosolyogva, telefonnal a kezében.